Régebben, amikor még aktívan részt vettem a „teaüzletben” sok kérdés érkezett hozzánk a tea készítésével kapcsolatban. Most, ahogy a régi anyagok között nosztalgiáztam, találtam egyet, amit valószínűleg a legtöbb szálas leveles teára váltó feltesz magának:
„Az azért zavar egy kicsit, hogy egyrészt nem tudom, (elég) jól készítem-e el a teákat, másrészt nincs túl sok nyugalmam jelenleg ahhoz, hogy élvezhessem a teákat. És ha az ár tükrözi a minőséget, akkor félek, hogy talán elpocsékolom a jó teákat.”
Jó lett?
Hogyan döntsük el, hogy a megfelelő minőségi és értékes alapanyagból készített teánk megfelelő lett?
Alapvetően két út van:
1.
Az egyik leggyorsabb módszer, ha valaki – aki ismeri az adott teát – megmondja, hogy az elkészített tea jó, vagy ha nem sikerült, mi lehetett a gond.
(Erre igazán alkalmasak lehetnek a megfelelő teaházak, ahol van idő beszélgetni a személyezettel. Kicsit paradox helyzet ez: ha van idő, nincs túl sok vendég. Ha viszont sok a vendég pont az a nyugalom veszhet el, ami a teázás valódi élményét megadhatná. A megoldás: legyen sok vendég, de máskor /:)/ vagy menjünk akkor, amikor tudjuk, hogy csak kevesen vannak. És szinte mindenhol rendeznek külön programokat azoknak, akik többet szeretnének tudni.)
2.
Természetesen – sok esetben én is ezt az utat járom – magunk is próbálkozhatunk. És néha csinálunk egy nagyon jó teát: a tea egy pillanatra felvillantja azt, amit tud, ha képesek vagyunk odafigyelni.
Ez is nagyszerű út lehet, mert innen már csak kísérletezni kell: eszközzel, hőfokkal, mennyiséggel, vízzel. (Attól, hogy ízében, "eredendően" nem lett tökéletes, hatásában még hozhatja az elvártakat, a korábban tapasztaltakat.) Tapasztalatainkat fel is jegyezhetjük, így növelve tudatosságunkat.
Az út a gyakorlásban van
Ha gyakorlásként, illetve folyamatként tudjuk szemlélni a történteket, nem okoz gondot, hogy esetenként nem lesz jó a tea – mert megfigyelhetjük, hogy az egyes felöntéseink egyre jobbak lesznek! Így nincs pocsékolás, mert természetes, hogy az igazán jó tea elkészítése egyszerre igényel felhalmozott gyakorlati tapasztalatokat és mellette egy kis megmagyarázhatatlan pluszt…
Minden készítésből tanulunk és így egyre inkább értékeljük a ritkábban ránk köszöntő, „áldott” pillanatokat.
***
Persze jó érzés, ha hozunk egy jó átlagot, de a tudás csészéje mindig félig lesz – igaz, egyre nagyobb lesz a csészénk.
