A belvárosban volt dolgom, így egy teaház felé vettem utam. Most érdemes teaházba menni, ha nyugodt körülmények között szeretnénk üldögélni.
Magyarországon a teázók nyáron a túlélésért küzdenek. Kevés a beülő vendég, a törzsvendégek, rutinos teavásárlók pedig ritkán tartanak el egy boltot.
Mindenben van valami jó is: ilyenkor nyugodtan szemrevételezhetjük a kínálatot, kérdezhetünk-tanulhatunk (
lásd egyes az 1-es szám alatt írtakat), vagy csak egyszerűen merenghetünk egy csésze tea mellett, arra gondolva milyen jó dolgunk is van nekünk éppen.
Szemlélődünk, befelé figyelünk vagy beszélgetünk.
Én mindig szeretek a hivatásos teakészítőkkel beszélgetni. Egy-egy szó, egy mozdulat sokat elárul: hogyan-miként készítik a teát. Az években edzett tapasztalat, egy szóban, mozdulatban villantja meg magát, jóleső érzéssel töltve el a vendéget. Egy oldalon állunk.
Ma egy matcha genmaichat ittam. Ez egy érdekes japán teakülönlegesség. Röviden jellemezve: zöld tea, pirított rizsszemek, zöld tea porban megforgatva.
Ez a tea igazán alkalmas lehet baráti beszélgetések mellé: a pirított gabonától kapott markáns íze nem szorul háttérbe, jelzi jelenlétét akkor is, ha éppen messze kalandoznánk beszélgetésünk során. Így könnyedén vissza-vissza térünk a teához, jelen van harmadikként is a térben. Többször felöntve hosszabb ideig társunk lehet.
Érdemes tehát most betérni a teaházakba, ahol nyugalom és a ritka vendégnek kijáró figyelem fogad bennünket, mintha az idő is lassabban folyna.
Tekintettel a hőségre válogassunk a természetes, könnyed zöld teák közül kedvünkre.
Kalandozzunk. Lazítsunk. Nem sietve az ősz felé, élvezzük a nyár perzselő melegét:
ez van most.