Szeretem a Hanami Teaházat. Szerényen húzódik meg a Kálvin tér mellett. Nincs hivalkodó cégtábla, észre sem venném, ha nem tudnám hova igyekszem. Ugyanez a visszafogottság és szerénység fogad bent is. Letisztult formák, rend, tisztaság. Csend és nyugalom.
Friss szüretelésű zöld teát szeretnék. Igazából friss Long Jing-re pályázom, de még nem érkezett, így választásom az idei szüretelésű Yunnan Bi Luo Chun-ra esett.
Nem ismerem ezt a teát, de az illata egyből megfogott. Ezt ki kell próbálnom, gondolom magamban.
A Hanami – szemben sok más teaházzal - megengedheti magának azt a luxust, hogy valóban kiméri a teákat, 50 gramm alatt is. Rendszeresen iszom teát, de ha egy tea nem ízlik, az 50 gramm igen sok tud lenni és később csak fáj a szívem, ahogy hervadozik a polcon. Jó szívvel sem tudnám ajánlani, hiszen nekem sem ízlett annyira. Szóval nálam bevált a 25 grammos tesztadag, most is ennyit kérek.
25 gramm - csak a legszükségesebb tudnivalókkal
Boldog izgalom, a várakozás hangulata kap el: ismét egy tea, amit megismerhetek. Biztos más lesz, mint az eddigiek. Végig futtatom szemem szerény kis teakönyvtáramon. Szeretnék szellemileg is felkészülni erre a teára. Honnan ered? Hogyan készítik? Egy-két izgalmas legenda és máris a megfelelő lelki állapotba kerülhetünk, megnyílhatunk a tea üzenete felé.
Előkészítem az eszközöket: üveg gaiwan, fehér porcelán csésze, megfelelő ásványvíz.
Végigpillantok a teán: izgalmasan csavarodó hullámok, a rügyek enyhén szőrmések. Az illat most nem olyan magával ragadó, mint boltban, de ez természetes: 25 gramm mégsem áradozhat úgy, mint egy kiló.
Spirálba zárva
60-80 fok, többször felönthető; áll a minimalista stílusú elkészítési javaslaton. Van időm, míg lehűl a víz. Egészen érdekes élménnyel ajándékoz meg ez a tea. Illata az első felöntés után frissen kaszált erdélyi kaszálókra emlékeztet. Csalódnom kell? Hol van az-az igéző illat, ami annyira megfogott. Megkóstolom, az izében sem találom.
A kóstolás közben írom a postot és valami egészen váratlan történik: pár perccel az ivás után megjelenik a tea aromája. Bensőmet váratlanul öntik el az ízek. Többször levegőt veszek. Nem képzelődöm? Nem… Tényleg itt van, megérkezett. Friss, virágos, illatos, és felemelően könnyed, mint egy frissen szedett tavaszi virágcsokor.
Ismét iszom, nem találom. Várok és rátalálok.
Emelem a hőfokot, keserű válasz. Azonban én már magasan járok és csak mosolyogva várok. A finom pipadohány aroma zavar-e? Igazából nem… csak várok és belülre figyelek, majd csodálkozva, elégedetten pihegek.
Mandala
Ilyen lett
