Tegnapelőtt beugrottam D-hez, aki egy teaházban dolgozik a Moszkva környékén. Néztem a tealapot, a szokásos teaházi kínálat: ízesített teák sokasága. Átlavírozva a vaniliás-narancsos-karamelles-csokoládés "aranynégyszögön" a klasszikusabb teák felé vettem az irányt.
Este volt, sötét és borongós-ködös idő, messze még a vége, így végül is egy jünanni vörös teánál kötöttem ki. Itt "Yunnan Gold" névre hallgatott. (Előtte persze még futottunk egy tiszteletkört a rooibos előtt is. "Vörösteát kérsz? Rooibosra gondolsz?").
A teaház rövid leírása a „Yunnan Gold” teáról:
„Kína legdélebbi tartományából származó, nehéz, puha, enyhén füstös fekete tea, utóízében a termőföld aromája csillan meg.”
Megérkezett a tea klasszikus angol csészében tálalva. Emlékeztetetett az a jünnani vörösökre. Szürcsölve felidéztem az illatot, amit ez a fajta tea frissen szedve adni tud. Talán egy kicsit tovább hagytam volna ázni és melegebb vízzel öntöttem volna fel - utólag persze könnyű okosnak lenni!
Összességében elégedett voltam, egy jó beszélgetés, egy egész jó tea mellett - és mivel nem én készítettem a teát, megmaradhattam a műértő ellazult szerepében. "Áh, nem is rossz!"
Túllépve az ízeken, az este további részében szépen "tolt" a tea, két-három órán át éreztem élénkítő hatását.
Köszönet érte.
ui.: egy kép illusztrációként, egy jünnani vörösteáról, akár lehetne "gold" is...
