Sosem felejtem el, azt a napot, amikor ezt a teát megláttam. A West End tetőteraszán ültünk, amikor megérkezett az új teaszállítmány és kibontottuk az ismerkedésre, kóstolásra szánt teák kicsi, sárga kartondobozát.
A teák között nézelődve, egyszer csak nem akartam hinni a szememnek: egy tea megkapó, szinte királynői megjelenését látva.
Voltak ott más teák is Tie Guan Yin, Long Jing, szintén a felsőbb osztályt képviselték. A Yin Zhen viszont kilógott a sorból. Szinte külön aurája volt. Nem lehetett nem rá figyelni.
Visszagondolva, azt hiszem akkor döbbentem rá a filteres vagy az egyszerű, alacsonyabb minőségű szálas teák és a valódi érték közötti különbségre.
Szinte naponta iszom teát, mégsem tartom magam nagy teaivónak, viszont igyekszem tudatosan járni a tea útját. Még így, nyugodt lépésekkel haladva is, rengeteg tea jön szembe az úton, szinte végtelen a választás lehetősége.
Ezért vezetem a teanaplót is, hogy az emlékeim ne csaljanak meg és egy–egy ritkábban késztett teánál felfrissíthessem emlékeimet. Milyen eszközöket, mekkora mennyiséget használtam egy-egy jól sikerült teánál.
Így tettem most is. Reggel volt, csend és nyugalom. A háttérben madarak ébredeztek a fák lombjai között, egymást szólongatva. Kissé álmosan, befelé fordultan keltem és látva a számomra ideális feltételeket előkészítettem a teás eszközöket.
Megakadt a szemem a Yin Zhen fehér teán. Rég ittam és tudtam nagyon jó tea. De egy kérdés is felmerült bennem gyorsan: vajon jó e még? Az élő teák teák – ahogy magamban nevezem ezeket a teákat – , különösen a kevésbé fermentált fehér, zöld vagy könnyed wulongok az idő múlásával hajlamosak erejüket veszteni, ízük, aromájuk elhalványul a levelek töredezetté válnak, észrevétlenül búcsúznak.
Ez a tea sem tegnap érkezett, bár gondosan tároltam.
A látvány most is meggyőző, ugyanolyan, mint amikor elsőként megláttam.
Szűrt csapvizet használok és egy egyszerű üveg gaiwant. Az első felöntésnél megjelenik a Yin Zhenre annyira jellemző, szinte összehasonlíthatatlan szín. Sokáig gondolkodtam: mihez lehetne hasonlítani? Ma végre beugrott: fehér arany. A szín ezüstös, de van rajta, valami egészen egyedi halványan aranyló árnyalat. Áttetsző és légies.
Az illat nem ugrik ki a csészéből, Nem tolakodik, nem akar mindent megmutatni. Kíváncsi vagy? Ismerj meg. Most is, újra meg újra.
Az első felöntést csendesen iszom. Megöregedett volna? Elfáradt? Vagy csak az emlékeim csalnak? Tovább lépek, a következő felöntések során egyre mélyebb és intenzivebb lesz a szín és az illat. Elérkezem a negyedik felöntéshez, amikor hirtelen kinyílik a tea. A szegfű illata csap meg. Érzékeim egy pillanat alatt nyílnak meg. Álmos hangulatom tovatűnik és egy belső öröm kezd el belül sugározni kifelé. Ezek a teák! Ezek a Teák! Ha az emberek tudnák!
Egyre erősödő jókedv kap el, érzem, hogy ismét felemelkedem, mintha felhőkön lépkednék könnyeddé válok és kinyílok a világ felé.
Igen kezdődhet a nap.