Mottó "- Ez az illat! Mintha ismét 12 éves lennék
és egy virágos réten sétálnék!"
A hétvégén két teabemutatónk is volt. Mióta nem vagyunk benne a "teaüzletben", a bemutatóink nem is igazi bemutatók, inkább baráti teázások, ahol hagyományos kínai kung-fu teás eszközökkel készítjük a teát, jobbára a mi, és néha vendégeink örömére.
Megint rá kellett jönnöm: a teának lelke van. Egy különlegesen jól sikerült tea nagy ajándék. Bármit teszek, még a tökéletes előkészület, összhang esetén sem biztos, hogy a teából ki tudom, hozni azt, ami benne van. Ennek sok racionális oka lehet. Kicsi csapdák, amikbe, ha nem vagyunk elég tudatosak könnyen beleshetünk.
Nézzünk kettőt, amibe most sikerült beleesnem.
Az első: a teakészítő (nagy szavakkal mondva teamester) nem vesz részt a társalgásban. (Kötelező olvasmány: Lin Yutang, Bölcs mosoly, Tea és barátság fejezete).
A teára, a teakészítésre figyel és esetlegesen a vendég reakciójára (már ha fontos, hogy kellemes élményt adjunk). Így nem áztatja túl a teát, nem égeti meg, szükség estén korrigál. Néhány bemutató mondatot az elkészítés kezdetekor természetesen tehetünk, de a készítés közben a legjobb, ha egyhegyű nyugalommal csak a teendőkre figyelünk. A teázás véglén megoszthatjuk az élményeinket - bár nem biztos, hogy szavakkal kell csonkolni a bennünk lévő élményt.
A második: a kellemes együttléthez megfelelő választás kell, a személyekhez, alkalomhoz illő. tudni a puer első alkalommal kevés kóstolónak ízlik. Kezdjünk valami lágyabbal, illatossal, virágossal. Ha a bizalom megvan és a lankás réteken eleget sétáltunk, célba vehetjük a meredekebb hegyoldalakat is.
Amikor jól sikerül:
Gyerek születésnap, vendégekkel. A buli a vége felé jár. A gyerekek jól elvannak, egyfajta csendes afterparty hangulat.
" - Tényleg ihatnánk egy is teát? kérdi P.
- Teát? "Hát persze!"
A puer bemutatóm élménye még kísért, némi számítással (és bíztatásra) 2009 tavasszal szüretelt Tie Guan Yin (ejtsd: tekuanjin, dgyekuanjin, tékvanji. Ki hogy szereti, hogy hallotta) teát veszek elő. Nagy hírű wulong tea. A nálunk vendégeskedő fajta, visszafogott illattal, szárazon élénkzöld, hamvas türkizkékre emlékeztető ruhával hódit. Tényleg jól mutat a hófehér porcelánkínálóban, Fehér gaiwan, üveg kiöntő, fém szűrő és viszonylag nagy poharak, hogy gyorsan hűljön (sokan nem szeretik túl forrón meginni a teát és az illatosabb teák sokszor meghálálják ha nem forrásponton csikarjuk őket. Inkább csak melengessük, figyelve legyezgessünk).
Az első felöntést is megisszuk, szeretném látni azt az ívet, amit a tea be tud futni. Az első csésze, első korty. P megszólal:
"- Ez az illat! Mintha ismét 12 éves lennék és egy virágos réten sétálnék!"
A kínaiak mesterei a közvetett leírásoknak. Talán nem véletlen, hogy a Tie Kuan Yin teát gyakran hasonlítják egy virágos réthez. Az ízzel, élménnyel nem tudunk betelni és újra és újra felöntjük a teát. Jókedvünk kerekedik, és szívesen folytatnánk felfedezőutunkat más teák felé, de késő este van. Vasárnap. Többen még aludni is szeretnénk az éjszaka.
A csúcson hagyjuk abba.
