Nyaralás közben csak a kikapcsolódás miatt üldögélek a gép előtt, az idő bővében nem hagyhattam ki a teautja.hu oldalt, hiszen itt olvasni való mindig akad. Mivel régebb óta szerettem volna friss Long Jing teát, természetes, hogy megakadt a szemem a következő tételen:
A Shi Feng Long Jing tea, ritka vendég errefelé, azonnal rendeltem is, de erről később. Ez a tea megérdemli, hogy ne rohanjuk le, nyugodtan készüljünk a találkozásra.
Előhangként érdemes elolvasni egy rövid - általam önkényesen megvágott - részletet Liu Xuelin – Teázás szakértővel című novellájából. (A novellában még bőven maradt tartalom, ha teheted olvasd el, akár egy könyvtárban, amíg a hazai teaházak be nem szerzik olvasni valónak, a várakozás perceire.)
Liu Xuelin – Teázás szakértővel
"Shang–guan Lou, a járási vébé propagandaosztályának vezetője egy csomag finom sárkánykúti teával tért vissza hangzhoui kiküldetéséről. Barátkozó természetű lévén az ilyesfajta különlegességeket mindig megosztotta barátaival, így hát meg is hívta néhányukat hétvégére teakóstolóra.
…
- Felforrt a víz osztályvezető elvtárs! – jött elő az ifjú irodalmár a konyhából.
No, akkor leforrázom a teát. – A házigazda saját kezűleg szórta bele a tealeveket az asztalon álló, fényesre törölt üvegpoharakba, s átvéve a teáskannát Niu Fangtól nekikészült, hogy rájuk öntse a forró vizet.
He Pan a díványon elnyúlva félig lehunyt szemmel cigarettázott. Egyaránt szenvedélye volt a dohány és a tea, de ha választania kellett, akkor mindig a tea győzött. Most, látva a házigazda készülődését hirtelen felemelte a kezét:
- Megállj!
A kanna megállt a levegőben a poharak fölött. Az igazgató és a gondnok egyszerre fordult oda, és meghökkenve meredt a fontoskodó képet vágó kis öregre.
- Az osztályvezető elvtárs úgy látszik nem ért hozzá, hogyan kell teát forrázni. – Elvette a házigazdától a kannát és letette a dívány mellé. Szívott egyet cigarettáján, lassan kiengedte a füstöt, majd cigarettát tartó kezét a hamutartó felé nyújtotta. – Sokféle tea van, forrázásuk módja is más és más. Ha veres teát, fekete teát, kiváltképpen pedig ha préselt teát készítünk azok csak lobogóan forró vízzel adják ki illatukat, zamatjukat. Zöld teával azonban nem lehet így bánni. Az Oroszláncsúcs korai szedés a legkiválóbb sárkánykúti teafajta, csupa zsenge rügy és fiatal levélke, azt csak olyan hetven fokos vízzel szabad forrázni, le sem szabad fedni, akkor lesz jó. Ha nem így teszel, nemcsak a levélkék füllednek be sárgásra, hanem a zamata sem jön ki tisztán, az illatát sem adja ki.
…
A tea úgy adja ki igazán az ízét, ha yixingi cserépkannában forrázzák le – He Pan letette a kannát. Újból megeredt a szava: - Ámbár mostanság teakóstolásnál nemcsak az illatot és az aromát értékeljük, hanem a színt és a külcsínt is, erre pedig csak az üvegpohár alkalmas. Különösen áll ez a sárkánykútfajta teákra, melyeknek ragyogó zöld színe, dús illata, nemes aromája, szép formái kezünkbe fogott pohárban élvezhetők igazán, ahogy gyönyörködhetünk e zöld levélkék, zsenge rügyek kecses lebegésében, élvezhetjük e nemes ital ízét s illatát – egészen különleges élvezet!
He Pan már emelte is poharát szeme elé, s ajkát önkéntelenül megilletődött, könnyű sóhaj hagyta el:
- A legjobb tea! – suttogta. – Valóban csupa kis zászló meg lándzsa! Nézzétek ezeket a levélkéket. Micsoda színük van!"
Forrás: Kalmár Éva (szerk.): Huszadik századi kínai novellák. (Modern Dekameron sorozat) Budapest, Noran Kiadó, 2008.
***
Kistestvér - Xi Hu Long Jing
