A tea hűvösben posztban utaltam már erre a Long Jing teával kapcsolatos anyagra. Régebben készült, de most átolvasva sem rossz:)
A Long Jing tea minősége – mint ahogyan a többi teáé is - függ a termőterülettől és az alkalmazott feldolgozási eljárásoktól. A szakértők alapvetően több fajtát különböztetnek meg. Jegyezzünk meg most három különböző minőségi fokozatot: Shi Feng Long Jing, Meiwu Long Jing, Xihu Long Jing. A felsorolt három fajta közül a Shi Feng Long Jing fajtát tartják a legértékesebbnek. Magyarországon viszont a Xihu Long Jing fajtával találkozhatunk leggyakrabban a teaházak, boltok kínálatában, korábban mi is ezt a fajtát kínáltuk - ehhez készült ez az összeállítás.
***
Név: Long Jing
Fajta: zöld
Származás: Dél-Kína, Zhejiang tartomány, Hangzou, Xihu tó és környéke (Xihu = Nyugati)
"A tea formája jellegzetesen lapított, lándzsahegy alakú. A jól elkészített tea színe áttetsző, halványsárga, határozott erős, édes illattal, enyhe gesztenye ízzel."
Név:
A tea neve szószerinti fordításban Nyugati tó (Xihu) Sárkány (Long) kút (Jing).
A Sárkány kútja a tótól nyugatra helyezkedik el, az egyik legenda szerint a kutat egy sárkány védi a kiapadástól. Ha tovább kutatunk a név eredete után további magyarázatokat is találhatunk:
A kút vize, egy „sűrűbb” vizet tartalmaz, ami eső után összekeveredik a világosabb, könnyebb esővízzel. Az égből hulló friss esővíz néha pici alakzatokat formál, a kútvíz felszínén, melynek szélei csavarodó, tekergő vonalat rajzolnak ki, emlékeztetve a kínai mitológiából jól ismert sárkány mozgására.
Érdekesség, hogy a Long Jing tea neve mégis egy másik, szintén ezen a vidéken található forrással forrt össze.
Kínában széles körben elfogadott az a nézet, hogy a legjobb ízű Long Jing tea, a Hu Pao Quan (Tigrisugrás vagy másként fordítva Tigris-futása forrás) vizéből készíthető.
A forrást, a kínaiak országuk (kis túlzással az egész világ) harmadik legjobb forrásvizének tartanak az első Zhejiangban, míg a második Wuxiban fakad.
Honnan a forrás neve?
A Tang dinasztia végén (618-917) egy Xing Kong nevű szerzetesnövendék ezt a helyet szemelte ki ideális elvonuló helynek gyakorlatai végzéshez. A környék festői szépsége ideális hátteret adott a gyakorláshoz, azonban a közelben sehol nem volt forrásvíz, ezért egy idő után úgy döntött más helyet keres gyakorlásához.
Még aznap éjjel álmot látott, melyben az égiek megígérték, hogy két tigrissel elküldik számára a Heng Shan hegy egyik forrását. Hamarosan fel is bukkant két tigris a környező hegyek oldalán és léptük nyomán tiszta, iható forrásvíz fakadt fel a mélyből.
"Sárkánykúti teához vizet a Tigrisugrás forrásból!"
A tea történelmi háttere
Kang Xi (1654-1722) császár „császári tea” rangra emelte a Long Jing teafajtát. A legenda szerint Kang Xi unokája Qian Long (1711-1799) egyik nyári kirándulása során ellátogatott Hu Gong templomba, mely a Nyugati tó (Xihu) közelében lévő Shi Feng Shan (Oroszlán csúcs hegy) hegyen található.
A helyszínen annyira lenyűgözte a helyi teaszedő leányok ügyessége, hogy elhatározta megtanulja a teaszedés művészetét. Alig kezdte el azonban a gyakorlást hírt kapott, arról, hogy az anyacsászárnő súlyos beteg. A császár gyorsan összepakolt és az addig leszedett teát egyszerűen a ruhahájába rejtette.
A császári palotába érve kiderült, hogy korántsem olyan súlyos a baj mint, ahogy a hírnökök mondták. Az anyacsászárnő figyelmét azonban semmi nem kerülte el és felfigyelt a császár ruhájából áradó illatra. A császár megmutatta az addigra már laposra préselődött tealeveleket, melyből azonnal teát készítettek, mely tovább enyhítette az anyacsászárnő tüneteit.
A Qian Long császár annyira elégedett volt a hatással, hogy a templomnál elhelyezkedő teacserjék termését minden évben a palotába szállítatta.
Érdekesség, hogy a történetben említett tizennyolc teacserje mind a mai napig terem. Termésük igazi kincsnek számít az elkötelezett tearajongók között.
Termőhely
A Xihu Long Jing tea az egyik leghíresebb, ha nem a leghíresebb zöld tea Kínában és az egész világon. Kína egyik legismertebb zöld teáját – az ország négy nagy teatermelő vidéke közül - Jiangnan területén, a Jangce folyó középső és alsó szakaszától délre fekvő részen, a Zhejiang tartományban lévő Nyugati tó környéki hegyek lejtőin termesztik (Lion Mount, Long Jing Mount, Wuyun Mount, Hupao).
A tea formája jellegzetesen lapított, lándzsahegy alakú. Az elkészült tea színe sárga, határozott erős, édes illattal, enyhe gesztenye ízzel.
A hozzáértők a Long Jing tea négy tulajdonságára hívják fel legtöbbször a figyelmet: a tea színére, illatára, édes ízére, és a tealevelek különleges formájára.
Elkészítés
Kis odafigyeléssel és némi gyakorlattal az Európában használt teakészítő eszközökkel is igazán finom, enyhén gesztenyés ízű, édes tea készíthető belőle.
Fontos, hogy a tea felöntéséhez, ne forrásban lévő vizet, hanem kb. 80 fokos (vagy még hűvösebb) vizet használjunk, így csalogathatjuk elő a legteljesebb ízeket a tealevelekből.
Irodalmi ajánló:
Liu Xuelin, Teázás szakértővel
Lásd a korábbi bejegyzést: teakalandjaim.blog.hu/2010/07/05/shi_feng_long_jing
